• A videó itt tekinthető meg
• És a Vastagbőr blogon egy kis eszmefuttatás -a kommentelőknek a válasz: igen-igen, én vagyok a" kiscsaj a medencéből" :)

A cikk a prae.hu-n jelent meg A hazai operacsinálás (hogy ilyen csúnyán fogalmazzak) egyik legnagyobb kérdése, hogy hogyan lehet közelebb hozni a fiatalokat a műfajhoz. Nyilvánvalóan nem várható el, hogy a gyermek közelítsen, az operának kell közelítenie hozzá. A Szegedi Szabadtéri Játékok Turandot-előadása pontosan ezt a közeledést kísérelte meg – méghozzá sikerrel.

Elolvasom »

Kedves Olvasóim!

A Goldenbloghoz fogható, de szakmailag még inkább fontos esemény történt nemrégiben. Az Opera Portál nevű internetes operamagazinban publikálhattam. A július 24-i Szegedi Szabadtéri Játékok Turandotja volt a szóban forgó mű, melyről egyrészt az említett portálon, másrészt a prae.hu-n is olvashattok majd beszámolót.

Az operaportal.hu-s cikk itt érhető el.

A cikk a prae.hu-n jelent meg
Végy egy gyászoló özvegyet, megboldogult férje egy arrogáns hitelezőjét és egy minden lében kanál lakájt. Egy hamisítatlan papucsférjet, aki felesége parancsára szabadelőadásokat tart, valamint egy hipochonder földesurat, egy hisztis vénlányt, és már készen is van a csehovi (tragi)komédia.

Elolvasom »

Az évad fanyalgói, akik kifogásolták a repertoár nagyrészének modernségét, érthetetlenségét, nyakatekertségét, és még sorolhatnám, minden bizonnyal jóelőre jegyet váltottak a Budapesti Nyári Játékok proukciójára, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra. Szó ne érje a ház elejét, nem ágálok az efféle előadások ellen, csupán tudomásul kell venni, hogy egy ilyen hatalmas szabadtéri produkció színrevitele bizonyos problémákba ütközhet (és ütközött is).

Elolvasom »

Mióta láttam a Magyar Állami Operaház következő, 2009/2010-es évadjára meghirdetett műsort, azóta tervezgettem egy bejegyzést szentelni a bemutatandó daraboknak. Simamura, az Elmarad az Edgar-hoz fűzött megjegyzése kapcsán végre tettben is megnyilvánult eme gondolatcsírám, nos, nézzük, miben lesz különleges az elkövetkezendő operaszezon.

Elolvasom »

Elolvasom »

A cikk a  prae.hu-n jelent meg.

Elolvasom »

• Lulu esete Magritte-tal és Hasfelmetsző Jack-kel
• Embervágás (Wozzeck)

És nem csak, hogy megjelent a Wozzeck, de a főoldalon az első helyen szerepel. Ezt is nagyon köszönöm. Íme a bizonyíték:

Az Ariadné Naxosz szigetén bosszantó opera. Bosszantó, mert mást hall (bele) a kritikus, és mást az operalátogató közönség. A kritikus tisztában van keletkezésének körülményeivel, zenetörténeti jelentőségével, strukturális érdekességével. Az egyszerű hallgató azonban lehet, hogy mindezt teljesen másképp látja. Az Ariadné minden szinten a kettősségek operája: mind cselekményileg, mind hangzásilag, mind fogadtatásilag.

Elolvasom »

A Miskolci Operafesztivál: életérzés. Mert nem csak arról szól, hogy este az ember összekapja magát, és elmegy az operába, majd vissza a szállásra, és ennyi volt, hanem, ha úgy tartja kedve, egész nap elfoglalhatja magát a fesztivál nyújtotta programokon, vagy veheti a fáradságot (vegye!) és várost nézhet. Idén összesen majd' egy hetet töltöttem a tizenegy a magyar operajátszás fővárosává avanzsált Miskolcon, következzék egynéhány kép és megjegyzés.

Elolvasom »

Idén a Szegedi Nemzeti Színház vendégjátékában csendült fel Bartók két műve, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, valamint Bartók egyetlen operája, a Kékszakállú herceg vára. Két különböző zene, a szerző két különböző korszakából, Juronics Tamás rendezésében azonban mintha egymást egészítették volna ki, vagy legalábbis reflektáltak egymásra.

Elolvasom »

Nem is tudom, hol hallottam riportot Matthias von Stegmannal, az előadás rendezőjével, talán az Új Zenei Újságban. Ott azt találta nyilatkozni -bár ez már gyanús volt-, hogy rendezése modern lesz, mégis konzervatív, majd valami olyasmiről beszélt, hogy az énekeseknek meg kell magyarázni, mit miért kér tőlük, lsd. háton fekve éneklés. Valamint hivatkozott kedves ismerősére Katharina Wagnerre, és híres-nevezetes Lohengrinjére. Reménykedtem tehát, hogy, ami 2000-ben elképzelhetetlen volt, az most majd megismétlődik, és hála az utóbbi hónapok nézőtrenírozásának, sikerrel zárul. Tévedtem.

Elolvasom »

Történt pediglen, hogy felhívott Klári nevű hárfás barátosném, kérdezendő, hogy nem én írok-e Nova néven egy bizonyos Kép-színház-muzsika című oldalra. De, válaszoltam, az történetesen a blogom. Ja, jó, csak, mert a Művészetek Palotája honlapján ott van belinkelve az írásom. Azért ez nem semmi, gondoltam, rá is pillantottam a megfelelő linkre a Rólunk írták fülecskénél, és rájöttem a titok nyitjára, a link ugyanis nem máshová vezetett, mint a Fesztiválzenekar honlapjára.

Elolvasom »

Az előbbi bejegyzésemben emlegettem volt önkéntes művelődésszervezői posztomat. Történt ugyanis, hogy fellelkesedvén a Xerxes premier sikerén, valamint rám tett hatásán, gyorsan egy tucat embert magam köré gyűjtve utamat a május 15-i második premier felé vettem. Lelkem csordultig volt örömmel, és büszkeséggel, hogy milyen jót teszk majd most. De, mint tudjuk, a pokolhoz vezető út is jószándékkal van kikövezve...

Elolvasom »

A Nő dicsérete címmel nyílt Alphonse Mucha képeiből márciusban kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. Rég volt. Én pedig csak ma jutottam el, hogy megnézzem. Röviden és tömören összefoglalva: az esszenciális szépség két teremben. Amikor az ember csak áll és néz, a csecsebecsékről és naptárakról ismert képek életnagyságban és teljes pompájukban. Mindez június 7-ig. Kötelező.

Elolvasom »

Nyugatot írtam a címben, pedig a Xerxes nem is nyugaton játszódik, hanem keleten. Perzsiában, azaz Iránban. Ahol arab nyelvű stoptábla inti megállásra az autópályán közeledő autókat, rapperek róják az utakat, az uralkodó tankkal, tengeralattjáróval, ejtőernyővel és sportkocsival közlekedik, épp, ahogyan kedve tartja, összegrafitizett blokkházban laknak a hősök, a sértett szerelmes hölgy pedig egy benzinkanna és néhány gyutacs hathatós segítségétől reméli bosszúja beteljesülését. És ez így jó, hisz végtére is, amit látunk, egy mese.

Elolvasom »

Ha az eddigiekben nem, is, ezúttal valóban egy csemegének mondható (pontosabban kettő) koncertről fogok írni, ugyanis valamely csodás okból kifolyólag a magyar közönség számára hosszú évekig csaknem ismeretlen szerző, Alberto Ginastera hárfaversenyét két alkalommal is műsorra tűzte a magyar hangversenyélet. A MÁV Szimfonikus Zenekar február 17-én, míg a pécsi illetőségű Pannon Filharmonikusok március 13-án mutatták be az argentin komponista művét.

Elolvasom »

Felkérem a vádlottat, hogy védekezzen!-Bíró úr, kérem, semmit sem tudok felhozni a mentségemre. Talán csak annyit tudok a képzeletbeli bíró, és az olvasóim előtt szemlesütve hebegni, hogy az utóbbi időben minden szabad percemben ékszereket (köztük callasosat és turandotosat) készítettem (és készítek most is), valamint, hogy azért ott voltam mindenütt, csak... -és most látom, a villogó szemeket (-Ott volt mindenütt, de írni, azt bezzeg nem.).Nem is szaporítom a szót, megpróbálom jóvátenni az elmúlt írásszünetet, első lépésben egy Figaro kritikával.

Elolvasom »

Régi szép hagyomány immár, hogy a Művészetek Palotájába (vagy legalábbis a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe) meghívott világhírű sztárok pár nappal az előadás előtt hirtelen megbetegednek, és lemondják fellépésüket. Nem történt ez most se másképpen, nevezetesen Rost Andrea és Marcelo Álvarez dalestjén. Szegény Rost Andrea nem találkozhatott hát sok év után az argenti énekessel, akit már régen nem látott...

Elolvasom »

És itt a folytatás, ami már a Pillangókisasszonyra fókuszál. Mi is az a női várakozás? És a kultúrák találkozása? Mit jelent egy amerikai hadnagy számára egy gésával kötött frigy? És a szegény japán lány számára?

Elolvasom »

Nos, most hogy majdnem mosolyogva betársulok a blog szerkesztésébe, megköszönöm Novának, hogy meghívott, és a vizsgaidőszakot azzal tölthetem, hogy írhatok ide, közös illetve kevésbé közös zenei élményeinkről.  Ilyen élménynek minősült a Puccini hét is.

Elolvasom »

Kedves Olvasóim!

Jól látjátok, új blogger tűnt fel a színen (blogon), lorenne (aki majdnem mosolyog) és zenetudósnak készülődik lenni. A blogon pedig kibontogatja szárnyait, hogy aztán majd könnyes szemmel emlékezzen meg a pályakezdése blogon töltött idejéről, mikor majd átveszi a Zenetudós díjat.

Engedtessék meg, hogy mindenek előtt a címben is parafrazált írás szerzőjének gratuláljak jól megérdemelt Zenei Alkotói Nagydíjához. Azért rángatom ide, mert ebben a félévben volt szerencsém hallgatni nála némi Puccini elemzést, ami, valljuk be, (egy Puccini évforduló alatt) több, mint hasznos. Kissé megkésve bár, de álljon itt a beszámoló Puccini westernoperájáról, A Nyugat Lányáról.

Elolvasom »

 Vicces, vicces. Hogy miért? Tessék továbbmenni...

Elolvasom »

Elolvasom »

Az előző bejegyzésben emlegetett 35 fő ezen kis írás sorai közt nyer értelmet, mivel a 2008. december 12-i Bosnyák téri templomban rendezett koncert hallgatóinak száma nagyjából e körül mozgott. Kérdem én: miért? Messze van? (7-es busszal 10 perc a belvárosból). Nem elég sznob? (Nem futok össze xy-al, Na és, azért járok koncertre?) Nem elég szép. a helyszín?(Relatív) Keresgélni lehet az indokokat, de a tények: a Zeneakadémia tehetséges doktoranduszai játszottak Janá ček és Messiaen műveket, köztük Messiaen különleges, orgonára komponált művét, és mindezt ingyen.

Elolvasom »